Az egész egy rutin laborral kezdődött, 2017 novemberében. Korábban is évente/kétévente készült laborvizsgálat, és a vércukor már ott is emelkedett volt, így ez nem ért váratlanul, de a számok nagyságrendi eltérése szíven ütött, és laikusként is komoly gondot jelezett.

Éhgyomri vércukor: 15, HBA1C: 11, Triglicerid: 19. Súlyos anyagcserezavar számokban...

Másnap a párommal Szlovéniába utaztunk, így csak a kirándulásunk után tudtam az eredményekkel felkeresni a háziorvosomat, aki - velem együtt - szintén hanyatt esett a számok láttán. Azt mondta, nagy a baj, és azzal a lendülettel be is utalt az Uzsoki úti Kórház SBO-jára (Sürgősségi Betegellátási Osztály), hogy nézzenek rá ott is, mi a helyzet.

Ljubljana, Szlovénia - 2017. május 28.

A kórházban szintén rámértek a kritikus értékekre, az eredményt pedig egy mondatban összefoglalták:

- Ha nem változtat fiatalember, akkor szívinfarktust fog kapni.

Az ajánlás pedig az volt, hogy mivel a vérnyomással is gondok vannak, és még ki tudja, mivel, ezért leszek szíves befeküdni a Belgyógyászati Osztályra, ahol kezelnek, mérnek, beállítanak. Mondtam, hogy én aznap dolgozni megyek, nincs is nálam senni. Nem lehetne másnap reggel jelentkezni? Lehetett. 2017. november 30-án, egy napsütéses reggelen indul a kórházi történetem, és egyben a napló, amit most elétek tárok.

Korábban itt, az Indán már két blogot is írtam. A budapesti képeket, tereket, történeteket felvillantó Budapest Annó, és a pécsi helyi televíziózás hőskorát felelevenítő Pécsi Stúdió blog után most ismét egy tematikus bloggal jelentkezem, ahol végigkövethetitek a kórházban töltött napjaim történetét.

Öveket becsatolni. Indulunk.